Kína meg fogja szállni Tajvant? Egy közelgő globális konfliktus valószínűségét vizsgálta meg előrejelzők egy csoportja - Az UnHerd cikke

Kína meg fogja szállni Tajvant?

Egy közelgő globális konfliktus valószínűségét vizsgálja meg előrejelzők egy csoportja.

Az elmúlt mintegy 70 évben szerencsések voltunk, hogy a világbéke lényegében példátlan időszakát élhettük át. Nem feltétlenül érezzük ezt így, mert mindig van elég kisebb háború és konfliktus ahhoz, hogy a 24 órás hírcsatornákat megtöltse - de az 1950-1953-as koreai háború óta nem volt közvetlen konfliktus a nagyhatalmak között.

Azóta, bár voltak helyettesítő háborúk (nevezetesen Vietnam) és helyi konfliktusok, nagy, erős országok nem indítottak háborút egymás ellen. De még mindig vannak feszültségek, és ha most két nagyhatalom közötti háborúra fogadnánk, akkor ismét Kína és az USA lenne a legvalószínűbb.

A Koreai-félsziget valószínűleg nem az a hely, amire fogadnánk, hogy ott kezdődik. Ehelyett inkább Tajvanra, a Kína délkeleti partjainál fekvő, önrendelkezéért küzdő szigetre gondolhatnánk. Éppen ezen a héten egy kínai magazin közzétett egy videót, amely egy Tajvan elleni ballisztikus rakétatámadás szimulációját mutatja be, amely egy inváziót megelőzően hatástalanítja a sziget védelmét.

Egy héttel korábban Kína 28 harci repülőgépet, köztük nukleáris képességű bombázókat küldött a Tajvan körüli légvédelmi övezetbe. Hszi Csin-ping kínai vezető ezzel egy időben beszédet mondott, amelyben megígérte, hogy

Kína teljes mértékben legyőz minden, a 'tajvani függetlenségre' irányuló kísérletet".

Az USA Tajvan szövetségese; elvárható lenne, hogy megvédje azt, ha Kína megkísérelné a betörést.

De akárcsak Koreában, kétharmad évszázaddal ezelőtt, a kérdés az, hogy megtenné-e? És Kína vajon megtámadná?

A közelmúltban névtelen szuper-előrejelzők egy csoportja megpróbálta megválaszolni ezt a kérdést, és megosztották velem munkájukat. Korábban a különböző Covid-változatok elterjedésének kimenetelét próbálták megjósolni; most az érdekli őket, hogy kell-e aggódnunk a Tajvan feletti kínai agresszió miatt.

A legtöbb ember pocsék a tényleges, hamisítható előrejelzésekben.
Ha olyan kérdéseket teszünk fel, mint 

- "Lesz-e olyan konfliktus Kína és Tajvan között, amelyben 2026 előtt legalább 100 ember hal meg?" vagy

- "Megvédi-e az USA Tajvant egy Tajvan és Kína közötti konfliktus esetén?"

, és arra kérjük őket, hogy adják meg az egyes eshetőségek százalékos valószínűségét (60%, 20%, 99%), akkor a legtöbb ember nem teljesít jobban, mint a véletlenszerű találgatás. Néhányan azonban valamivel jobban teljesítenek és a szuper-előrejelzők kivételesen jól teljesítenek.

Az én hat előrejelzőm, akik azon gondolkodtak, hogy mi fog történni Tajvannal, több kérdést is feltettek, de a legfontosabb talán az, amit fentebb említettem: 

mennyire valószínű, hogy Kína és Tajvan között olyan konfliktus lesz, amelyben legalább 100 ember meghal?

Az első dolog, amit tesznek, hogy megnézik a bázisrátákat. 

Ezt úgy is nevezik, hogy "külső szemléletet" vesznek alapul egy problémára, szemben a "belső szemlélettel".

Egy klasszikus példa: Ön ott van egy esküvőn, és megkérdezik, hogy a házasság életre szóló lesz-e? Ha ránézel a párra, és azt gondolod, hogy "nagyon szerelmesnek tűnnek", és erre alapozod a válaszodat, akkor a belső nézőpontot választod.

Ha ehelyett azt nézzük, hogy általában hány házasság végződik válással - az Egyesült Királyságban körülbelül 40% -, és ebből indulunk ki, akkor a külső nézőpontot használjuk. Ezután a belső nézőpontot használja, hogy onnan kiigazítsa: ha tudja, hogy a pár jól illeszkedik egymáshoz, akkor felfelé módosítja a becslését; ha úgy gondolja, hogy nem, akkor esetleg lefelé módosítja.

Tajvannal kapcsolatban az egyik azt írta:

Az alaptételes gondolkodás elemi alkalmazása azt jelenti, hogy 50 százalék alá kell tennünk annak a valószínűségét, hogy Kína a következő öt évben behatol Tajvan területére lép".

1949 óta, amikor a nacionalista kormány vereséget szenvedett a kínai polgárháborúban, és vezetői Tajvanra menekültek, a szárazföldi Kína soha nem szállta meg a szigetet. Ha egy invázió esélye bármelyik ötéves időszakban 50 százalék fölött lenne, akkor annak az esélye, hogy 70 évig nem történik invázió, körülbelül egy a 16 000-hez lenne.

De akkor már belátási szempontokat is figyelembe vesznek. Például: Kína felzárkózik az USA-hoz katonai erejét tekintve.

"Komolyan gondolja, hogy átveszi az irányítást Tajvan felett", amit fenyegetésnek tekint, és egyre agresszívebb hangokat üt meg. 

Maga Tajvan nagyon rosszul védett és az a védelem, amivel rendelkezik, nem alkalmas a feladatra (a hadsereg "öngyilkos stratégiát követett a drága amerikai butik felszerelések beszerzésével, amelyeknek semmi haszna nem lesz a válságban, mint például a vadászgépek, amelyeket a földön megöl a megnyíló kínai rakétatűz").

Az amerikai hadsereg célja a terrorizmus elleni háború megvívása, nem pedig a tengerentúli területek védelme az invázióval szemben. Az amerikai közvélemény nem biztos, hogy támogatja a vérontást Tajvan védelméért. 

Másrészt: egy háború óriási kockázatot jelentene Kína számára;

minden kínai vezetőnek megvan az oka arra, hogy egy ilyen kockázatos vállalkozást utódjára bízzon" - írja egy másik előrejelző.

Rövid távon az erőviszonyok még mindig az amerikaiaknál vannak és Kína megengedheti magának, hogy türelmes legyen és várjon az évszázad közepéig. Az előrejelzők az ilyen tények alapján módosítják az eredeti bázisidőszaki becslésüket. 

A hat előrejelző 8% és 23% közé becsüli egy jelentős kínai-tajvani konfliktus valószínűségét a következő öt évben, a medián becslés 14%.

Ez nem hangzik olyan rosszul, de érdemes hozzátenni valamit.

Ha valamit megtanultunk a Covidból, akkor azt, hogy nem elég a legvalószínűbb kimenetelre felkészülni.

A globális világjárvány esélye egy adott évben valószínűleg csak körülbelül 1%. De ha mégis bekövetkezik, akkor kiderül, hogy az nagyon rossz, és érdemes lett volna jelentős mennyiségű erőforrást befektetni az elkerülésére vagy enyhítésére. Az egyik szuper-előrejelző azt mondta nekem, hogy

egy megfelelő konfliktus 14%-os esélye 2026-ra elég nagy dolog. Ha valaki azt mondja, hogy 10% az esélye egy igazán rossz kimenetelnek, a várható érték [a hatás szorozva a valószínűséggel] még mindig nagyon rossz".

Tehát lehet, hogy egy adott rossz kimenetelt nem tartasz túl valószínűnek, de ha elég rossz, akkor mindenképpen fel kell készülnöd rá.

A Covid esetében érthető, hogy az Egyesült Királyság kormánya februárban nem látta előre, hogy márciusban globális világjárvány jön. Sokan azt mondták, hogy igen, mások azt mondták, hogy nem. De előre kellett volna látniuk, hogy egy globális világjárvány nagyon is valószínű és hogy a teljes katasztrófa esélye nem elhanyagolható és hogy a megelőzés érdekében indokolt lett volna drasztikus korai lépéseket tenni.

Egy kínai invázió Tajvanon márpedig nagyon rosszul sülhet el.

A szuper-előrejelzők összeállítottak néhány feltételes előrejelzést is - vagyis olyan előrejelzéseket, amelyek a "Mennyire valószínű az X esemény, ha az Y esemény bekövetkezik?" formájúak.

Így például,
ha konfliktus alakul ki Kína és Tajvan között, mennyire valószínű, hogy az USA Tajvan védelmére kel és mennyire valószínű, hogy Kína megelőző jelleggel megtámadja az amerikai erőket?

A medián becslés arra vonatkozóan, hogy az USA milyen valószínűséggel sietne Tajvan segítségére, ha invázióra kerülne sor, 83%-os.

Tehát nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy egy Tajvan elleni kínai támadás fegyveres konfliktushoz vezetne a világ két szuperhatalma között. Azt is 75%-os valószínűségűnek tartják, hogy az USA megpróbálná elsüllyeszteni a kínai inváziós hajókat, és azt is elég valószínűnek tartják, hogy Kína megelőző jelleggel megtámadná a térségben lévő amerikai erőket, ha azok támadnának.

Milyen következményei lehetnek annak, ha a világ legnagyobb gazdaságai lövöldözős háborúba keverednek?

Nos: az USA évente mintegy 470 milliárd dollár értékben importál árukat Kínából. A szuper-előrejelzők medián becslése szerint ez 20%-kal, azaz nagyjából 100 milliárd dollárral csökkenne. Ez Ecuador vagy Kenya teljes gazdaságának felel meg. Ez hatalmas csapást jelentene a világgazdaságra, és valószínűleg emberek millióit taszítaná vissza a szegénységbe. Az olyan hatalmas amerikai cégek, mint a Nike vagy az Apple, valószínűleg leállítanák a kínai gyártást, ami ismét meghiúsítaná az évtizedes gazdasági növekedést, amely a kínai középosztály felemelkedését eredményezte.

Ráadásul korántsem egyértelmű, hogy az USA nyerne.

Ha 2026 előtt kitörne egy háború Tajvanért, a medián becslés szerint 57% az esélye a kínai győzelemnek; ha a háború 2031 és 2035 között törne ki, amikor Kínának még egy évtizede lenne arra, hogy az USA-hoz képest kiépítse a hadseregét, a becslés itt már 66%.

Ha már egyszer elkötelezték magukat, Kínának győznie kellene, hogy megőrizze az arcát, és ne bukjon meg a kormánya"- írja az egyik.

"Nem hiszem, hogy Kína reménytelen háborút indítana, így a győzelem valószínűsége több mint 50%, ha ők kezdenék el" - írja egy másik. 

Megkérdeztem az általam megszólított előrejelzőt, hogy beszéltek-e arról, hogy mennyire valószínű, hogy egy amerikai-kínai konfliktus teljes körű háborúvá vagy akár atomháborúvá eszkalálódna, de nem beszéltek; lehet, hogy a jövőben újra foglalkoznak a kérdéssel. 

A koreai háború azért kezdődött, mert a nagyhatalmak rosszul ítélték meg más hatalmak hajlandóságát a szövetségesek védelmére és szerződéses kötelezettségeik betartására:
- Kína és Észak-Korea nem gondolta, hogy az USA megvédi Dél-Koreát;
- az USA nem gondolta, hogy Kína közvetlenül belép a háborúba, ha a 8. hadsereg átlépi a 38. szélességi kört. Ez könnyen megismétlődhet.

És a háború tapasztalatai azt mutatják, hogy még egy korlátozott konfliktus is szörnyű lehet két nagyhatalom között - milliók halnak meg, évek vesznek kárba, egy ország évtizedekre elpusztul.

Tajvan valószínűleg nem fog kirobbantani egy amerikai-kínai háborút a következő öt évben, de előfordulhat, és ha ez megtörténik, az katasztrófa lenne.

A teljes cikket fordította és szerkesztette: SBG Buddha - VilagHelyzete

Forrás: UnHerd