Amerika mára saját maga legnagyobb ellenségévé vált - Az UnHerd elemző cikke magyarul - ALTERNATÍV HÍREK

Amerika mára saját maga legnagyobb ellenségévé vált - Az UnHerd elemző cikke magyarul

Share This
Amerika saját maga legnagyobb ellenségévé vált
Harminc évvel ezelőtt ebben a hónapban ért véget a hidegháború egy sikertelen moszkvai puccsal. Ahogy akkoriban sokan megjegyezték, Marx diktuma, miszerint a történelem bohózatként ismétli önmagát, igaznak bizonyult a Szovjetunióra, arra az államra, amely az ő ideológiája alapján határozta meg magát.

1991 augusztusában, miközben a Szovjetunió reformer főtitkára, Mihail Gorbacsov ukrajnai dácsáján nyaralt, keményvonalasok egy csoportja magához ragadta a hatalmat.

A házi őrizetben lévő Gorbacsov a BBC-hez fordult, hogy megtudja, mi folyik itt, mivel a Szovjetunióban semmi sem volt igaz, amit a média közölt, hacsak a párt nem mondta azt, hogy közölje.
Megtudta, hogy Moszkva központjában Borisz Jelcin orosz elnök bátran kiállt a város Fehér Háza elé, dacolva az összeesküvőkkel, a régi orosz zászlót lobogtató támogatóktól körülvéve.

Talán az nem volt világos mindenki számára, hogy Jelcin nagyrészt részeg volt. Alkoholizmusának valódi mértéke az azt követő években vált nyilvánvalóvá, hogy néhány hónappal később feloszlatta a kommunista államot és a független Oroszország elnöke lett, bár már akkor is hirhedt volt az italozással kapcsolatos bohóckodásáról.

Kiderült, hogy az összeesküvők is többnyire bénák voltak. Miután belekezdtek egy gagyi puccsba, amiért nem voltak hajlandóak ölni, a főkolomposok hamuszürke arccal jelentek meg a televízióban, néhányan idegesen remegtek, a belsejük rothadt a vodkától. Leginkább azonban csak öregnek, korukat meghaladóan vénnek tűntek, egy olyan hanyatló birodalom arcának, amely egy olyan hitre épült, amelyben már senki sem hitt igazán.

Ekkorra már maga a Szovjetunió is haldoklott az alkoholtól és a kezelésre tett kísérletek eredménytelennek bizonyultak.

Gorbacsov - aki nagyon mérsékelt ivó volt, ezért is él még, míg riválisa, Jelcin már rég halott - egyik legnagyobb hibája az volt, hogy megemelte a vodka adóját, az ország katasztrofális alkoholproblémájának kezelésére irányuló törekvés részeként. Az orosz humor híresen komor és éles és ez vezetett ahhoz a vicchez, amelyben egy fiú megkérdezi:

"Papa és ez azt jelenti, hogy kevesebbet fogsz inni?".
"Nem, fiam, ez azt jelenti, hogy kevesebbet kell enned".

Az alkohol központi szerepet játszott a Szovjetunió politikai bukását megelőző demográfiai összeomlásban. A hetvenes években vették észre először, hogy a Szovjetunióban az emberek egyre fiatalabban halnak meg.

A várható élettartam csökkenése nemcsak az időseket, hanem a középkorúakat is érintette.
Nem volt éhínség, nem volt külföldi invázió, nem volt természeti katasztrófa; ehelyett az emberek kétségbeesésükben halálra itták magukat.

Egy olyan országnak, amelyben az állampolgárok élete egyre rövidebb - és egyre rosszabb -, nincs jövője.

Oroszország születési rátája is régóta összeomlott. A gazdag országokban két dolog hajtja a magasabb termékenységet: a vallás és a megfizethetőség.
Az összes nagy vallás támogatja a gyermekvállalást, presztízst és státuszt ad a gyermeket vállaló nőknek és a kitartó férfiaknak; ráadásul a templomba, mecsetbe vagy zsinagógába járás a jólét számos, optimizmust keltő mutatójával jár együtt.

A második tényező a pénz. Ha egy pár mindkét partnerének dolgoznia kell a túlélés érdekében, a termékenység súlyosan le fog esni. A Szovjetunióban kiterjedt nappali ellátást biztosítottak az anyák számára, de ez közel sem volt elég ahhoz, hogy pótolja a középszerű bérek okozta hiányt.

Az 1970-es években az orosz nők csodálkoztak, hogy amerikai társaik hogyan engedhetik meg maguknak, hogy otthagyják a munkát, amíg gyermeket vállalnak. Ahogy a New York Times beszámolt róla,
"megdöbbenésüket fejezik ki, amikor megtudják, hogy egy amerikai apa el tud tartani egy két-, három- vagy négygyermekes családot anélkül, hogy a felesége dolgozna. Sokan azon is meglepődnek, hogy az amerikai nők szívesen vállalnak egynél több gyermeket".
Számukra óriási küzdelem volt csak egyet is felnevelni.

A Szovjetunió legfőbb ellenfelét a hidegháborúban is az ideológia határozta meg, bizonyos mértékig.

Sok nyugati nemzet magáévá tette a liberalizmust, de egyetlen másikat sem úgy hoztak létre, hogy John Locke szavai az alapját képezték volna. A 20. század végén azonban a liberalizmus is kihívásokkal nézett szembe, de nem a nyilvánvalóan kudarcot valló szovjet kommunizmus, hanem a demokratikus hagyományon belüli rivális eszmék részéről. Az 1960-as évektől kezdve az Egyesült Államokban egy új gondolkodásmód kezdett eluralkodni, amely valójában nem volt liberális, bár ellenfelei zavartan még mindig annak nevezték.

Ez az új gondolkodásmód ellenségesebb volt a szólásszabadsággal szemben és hívei megkezdték a deviáns gondolkodók akadémiáról való kiűzésének folyamatát, amely az 1960-as évek végén kezdődött, és a 21. századra tömegesen csökkentette a politikai sokszínűséget; nemcsak a személyes szexuális szabadságot támogatta, mint a liberalizmus, hanem a szexszel kapcsolatos radikális elképzeléseket is, beleértve a családdal szembeni ellenségességet; vallásellenes volt, és még inkább azzá vált, amikor a vallás összeütközésbe került a szexuális jogokkal.

Ami az egyesülési szabadságot, Christopher Caldwell szavaival élve a "legfőbb szabadságot" illeti, ez szintén összeegyeztethetetlen volt egy olyan világnézettel, amely az egyenlőséget a szabadsággal szemben előnyben részesítette.

Ez az új gondolkodásmód - a progresszivizmus talán a legigazságosabb kifejezés rá - sokkal kevésbé toleráns, mint a liberalizmus. Sőt, a szólásszabadsággal szembeni ellenségességében, manicheista világnézetében, az ellenfeleket fasisztának tartó gyanújában és abban a hitében, hogy a politikát mindenbe bele kell illeszteni - a tudománytól a gyerekkönyvekig -, közelebb áll a totalitárius hagyományhoz.

Az amerikai progresszivizmus nyilvánvalóan nem kommunizmus, mint ahogy ellenfelei sem nácik; a piac tökéletesen alkalmas a legtöbb progresszív cél elérésére és Amerika kulturálisan baloldalibbá vált, miközben a jobboldali gazdaságpolitika dominált, és a globalizáció a közös téma, amely összeköti a kettőt.

A globalizációnak azonban ára volt: munkahelyek milliói szűntek meg a Kínával kötött 2001-es kereskedelmi megállapodás után, amelyet két hónappal azután kötöttek, hogy George W. Bush a szovjet példát követve lerohanta Afganisztánt.

Ezekben az egykori ipari központokban kezdtek először felfigyelni a kábítószer okozta halálesetek járványára, amely ma a történelem egyik legnagyobb társadalmi katasztrófája.

Négy évtizeddel szuperhatalmi riválisa után az Egyesült Államok mára olyan országgá vált, ahol az emberek túladagolás és öngyilkosság miatt fiatalon halnak meg.

Hogy ez a járvány ilyen sokáig tartott, amíg regisztrálták, talán a drogprobléma magányos és gyakran legális jellegének köszönhető; az AIDS-szel ellentétben nem érintett túl sok hírességet, Prince volt a kivétel. De az is lehetett, hogy akik az áldozatok voltak - túlnyomórészt vidéki fehér amerikaiak, akiknek sem maguknak nem volt hatalmuk, sem befolyásos támogatóik nem voltak.
A Szovjetunióhoz hasonlóan az Egyesült Államokban is kialakult egy olyan rendszer, amelyben egyes társadalmi osztályok és fajok hivatalosan előnyben részesülnek, mások pedig hátrányos helyzetűek, ami a háború utáni jogi újításokban, például a pozitív diszkriminációban tükröződik.
A pozitív diszkriminációt eredetileg a hivatalos vagy nem hivatalos szegregáció ellenintézkedéseként vezették be, de mint sok más dolog, a bürokrácia növekedésével a célja is változott. Ma a magánintézményekbe való kormányzati beavatkozás célja az egyenlőség - nem az esélyegyenlőség liberális koncepciója, hanem az eredmények ambiciózusabb egyenlősége vagy "méltányosság".

Ezen elmélet szerint minden faji csoportnak egyenlő képviselettel kell rendelkeznie az elit intuitív intézményekben, ami azt jelenti, hogy az amerikaiaknak fajuktól függően különböző pontszámokat kell elérniük ahhoz, hogy bizonyos főiskolákra járhassanak.

Az egyenlőséget az egyenlőtlenségen keresztül érik el.

Ha ez illiberálisnak, sőt Amerika-ellenesnek hangzik, az azért van, mert nem különbözik a kommunista forradalmárok által létrehozott "nemzetiségi politikától", amelynek keretében az orosz többséget hivatalosan diszkriminálták bizonyos pozíciókban.

A szovjet nemzetiségi politika bizonyos fokú önrendelkezést és elismerést biztosított a kisebbségi csoportoknak, ugyanakkor biztosította, hogy elitjük teljes mértékben a párt ellenőrzése alatt maradjon. Néha más nemzetiségeket is hátrányos helyzetbe hoztak, mert túlságosan antikommunistának vagy más módon hűtlennek tekintették őket, ahogy ez különböző időszakokban az ukránokkal, tatárokkal és zsidókkal is történt, de csak az orosz identitást nem támogatták aktívan. Sztálin elítélte a "nagy orosz soviniszta szellemet", és a Szovjetunió a többségi nacionalizmust tekintette messze a nagyobb rossznak.

Ez meglepő módon nem vezetett az emberiség testvériségéhez. Az etnikai zsákmányrendszer a pártnak és azon belül is különösen a kisebbségi tagoknak kedvezett, de a faji egyenlőség sajnos zéróösszegű játék. A sokféleség előnyei, akárcsak a liberalizmus és a kapitalizmus előnyei, elvileg nem nullaösszegűek, és gyakran azok is: a migránsok hasznot húznak abból, hogy egy gazdagabb vagy biztonságosabb országba költöznek, de a befogadó népesség is profitál a képességeikből vagy kulturális réseikből. Ha a migráns szomszédod meggazdagszik - és még nálad is gazdagabb lesz -, az nemhogy nem árt neked, de még jól is járhatsz.

A méltányosság, akárcsak az egyenlőség szovjet elképzelései, sajnos zéróösszegű játék: valakinek veszítenie kell, és ha egy csoportot feldobnak, sőt bizonyos esetekben feláldoznak, akkor másoknak szenvedniük kell, akár kézzelfogható dolgokkal, mint például egyetemi helyek, akár egyszerűen csak státusszal és presztízzsel.


Ma Amerika gondolkodó vezetői a fehér nacionalizmus megszállottjai, és rendszeresen elítélik a fehér felsőbbrendűséget, mint a nemzetre nézve halálos veszélyt,

- egy olyan országban, amely valószínűleg a történelem legkevésbé fehér felsőbbrendű országa;
- egy olyan országban, ahol a többséget hivatalosan diszkriminálják bizonyos intézmények,
- és ahol a csoporthoz való tartozást annyira szennyezettnek és gonosznak tartják, hogy a média rendszeresen elítéli a fehérséget,
- és ahol a média számos ember etnikai származásának meghamisításával kerüli el ezt a szennyezést.

Vannak más hasonlóságok is a régebbi birodalommal.

A szovjet gondolkodás középpontjában az üres lap állt, az az elképzelés, hogy az élet kimenetelét teljes mértékben vagy majdnem teljes mértékben a társadalmi erők határozzák meg, nem pedig a gének.


Ahogy Mao mondta a parasztságról, "egy tiszta papírlapon nincsenek foltok, és így a legújabb és legszebb szavak írhatók rá".

Hasonlóképpen, az amerikai progresszivizmus ma teljes egészében a tiszta lapra épül, és ahogy a Szovjetunióban, ahol a mendeli genetikába vetett hit belső száműzetéshez vezetett, az amerikai társadalomtudósok, akik bármilyen genetikai magyarázatot kínálnak az eredményekre, kiközösítéssel néznek szembe.

Magánemberként sokan egyetértenek, de ha megszólalnak, elveszítik az állásukat, vagy a kiadójuk ejti őket, vagy csak felbátorítják a párt ellenségeit, és ártanak a progresszivizmus nemes céljainak.
A kommunisták annyira átfogónak tekintették politikai meggyőződésüket, hogy még a tudomány is politikai volt: ha a tudomány ellentmondott a kommunizmus céljainak, akkor az nem volt tudomány.

A mai Egyesült Államokban a liberalizmus lassú halála a tudomány kirívó átpolitizálását eredményezte, olyannyira, hogy Oroszországhoz hasonlóan a tudósok olyan dolgokat tanítanak, amelyek nyilvánvalóan nem igazak, hanem inkább  az uralkodó ideológiát támogatja.

Aztán ott van a média, amelynek nagy része szinte kínos, "Sztálin elvtárs rekordtermelésre hajtotta a disznóvasat" szintű konformizmussal papol a pártvonalnak. Még egyszer mondom, ha az igazságot akarod hallani, menj a BBC-hez (amíg a honlapot vezető fiatalok át nem veszik az irányítást).

Amerika, az egykor legbizalomgerjesztőbb társadalom, Oroszország, az egyik legkevésbé bizalomgerjesztő társadalom irányába tart. A legaggasztóbb az egészben az, hogy az Egyesült Államok, amely korábban a nyugati országok közül a demográfiailag legélénkebb volt, mára látványosan összeomlott a termékenységben.

Ez főként a középosztály stagnáló béreinek köszönhető, akik már nem engedhetik meg maguknak az egy kenyérkeresővel rendelkező családot, valamint a vallásos hit rohamos csökkenésének. De talán az emberek elvesztették az önmagukba és az országuk eszméibe vetett hitüket is.

A Szovjetunió 15 különböző darabra esett szét, és az átmenet, ahogy a CNN fogalmazna, többnyire békésen zajlott - bár Gorbacsov régi dácsája némi helyi kellemetlenség után ismét Oroszországban van.

Ma az Egyesült Államok az, ahol az emberek az elszakadásról beszélnek, menekülésről egy öregek által irányított, omladozó szuperhatalom elől.

Ez nagyon valószínűtlennek tűnik, inkább 'kattintásvadász', mint valóság, hiszen miért hagynánk ott azt, ami több mint két évszázadon át a világ leggazdagabb, legimpozánsabb állama volt?

De egy generációval ezelőtt kevesen látták volna előre, hogy a Szovjetunió az alkoholos kétségbeesés ködében összeomlik.

A teljes cikket fordította és szerkesztette: SBG Buddha - VilagHelyzete

Forrás: UNHERD
VilagHelyzete%2BTelegram%2BBanner
Ha tetszik neked és fontos szerinted a VilagHelyzete.com 2011 óta végzett tevékenysége, valamint az AlternativHirek oldalon készített cikkek, fordítások elérhetősége és fennmaradása, segíts kérlek a folytatásban támogatásoddal! 
Ezen a linken megteheted PayPal fiókkal és annak használata nélkül is! 
Köszönöm!
(SBG Buddha - VilagHelyzete)


Elérhetőségek, amiket érdemes elmenteni:
📷 #1.számú Facebook-oldal:
📷 Párhuzamos FB-oldal:
📷 FB-oldal 'vész' esetére:
📷 Azonnali alternatív VilagHelyzete hírek: http://www.AlternativHirek.com

VilagHelyzete Telegram-csatorna: t.me/VilagHelyzete

E-Mail: vilaghelyzete@gmail.com

VilagHelyzete%2B-%2Bqrcode
Ha úgy érzed értékes a VilagHelyzete és Alternatív Hírek oldalakkal kapcsolatos tevékenységem vagy érdemes támogatni a fennmaradást, minden segítséget szívesen veszek és köszönök:

akár a Paypal-küldéssel, akár Patreon támogatóként, mert nagyban segít a további működésben és életben tartásban. Köszönöm! 

Egyszerű Bankkártyás támogatás PayPal használata nélkül:

Vagy beolvashatod a QR-kódot és ott is vagy! >>>

Exkluzív tartalom és kommunikációs lehetőség patronálóknak:

1 megjegyzés:

  1. Ez a cikk egy mérhetetlen hazugság,legalábbis az első része!Az viszont mára tipikus,hogy a teljesen tönkrement kapitalizmus helyére lépő új világrend érdekében hazudoznak a szocializmusról,holott az új világrendet azok fogják ,vagyis azok akarják akarják bevezetni,akik a tönk szélére juttatták a kapitalizmusban élők világát !Nem a szocializmus fog jönni,hanem minden eddiginél nagyobb rémálom!Ha engedjük!

    VálaszTörlés

Ide írhattok bármilyen üzenetet és hozzászólást!

Iratkozz fel, hogy ne maradj le semmiről!

* indicates required

VilagHelyzete OdySee-csatorna új videója cenzúra nélkül

Rumble: Friss VilagHelyzete-videó cenzúra nélkül

YouTube: Az utóbbi napok fontos VilagHelyzete videója:


A Támogatásod is kell a fennmaradáshoz! A képre kattintva többet is megtudhatsz!

VilagHelyzete legnagyobb Facebook-oldala és közössége - Feltétlenül kövesd a friss napi hírekért!

VilagHelyzete Flickr Képalbum:

biden_vaccination

Legolvasottabb cikkek az elmúlt 1 évben

VilagHelyzete 10 másodperces COUB-videók - Adj rá hangot!