Népességrobbanás - A demográfiai válság a kapitalizmus sírásója? - elemzi a háttérhatalom egyik meghatározó szervezetének (CFR) lapja

Népességrobbanás vagy csökkenés? - A demográfiai válság a kapitalizmus sírásója? - ezzel a témával foglalkozik a háttérhatalom egyik meghatározó szervezetének (CFR) lapja, amit még 1922-ben alapított Gideon Rose.

Bár sokan hitték, hogy a gyors népességnövekedés gazdasági összeomlással és elszegényedéssel jár, ennek éppen az ellenkezője történt: a világ jólétének növekedése egybeesett a népességrobbanással. De mi lesz, ha fordul a trend, és megáll, netán csökkenni kezd a népesség?

A kapitalizmust rendkívül sérülékennyé teszi a népességcsökkenés. Elképzelhető ugyanis, hogy az elmúlt évszázadok gazdasági növekedése pusztán annak az eredménye, hogy a több ember – és mindenekelőtt a sok fiatal – többet fogyaszt. Vajon lesz növekedés akkor is, ha kevesebb lesz az ember?” – olvassuk a Foreign Affairsben Zachary Karabell polihisztor recenzióját két, a népességcsökkenés lehetséges következményeit boncolgató könyvről.

Paul Morland demográfus monográfiájában azt mutatja be, hogy a népességrobbanás az iparosítás, a modernizáció és az urbanizáció következménye. Darrell Bricker politológus és John Ibbitson publicista A kiürült bolygó című könyvében azt vizsgálja, miért csökken a nyomor a gyors népességnövekedés ellenére, rácáfolva ezzel a modern malthusi félelmekre.

Az emberi népesség lélekszáma évszázadokon át csak nagyon lassan nőtt, ám növekedése az iparosodás óta felgyorsult. Az időszámítás kezdetekor 200 milliónyi ember élt a Földön, 1700-ban is csupán 600 milliónyi, 1800-ban viszont már egymilliárd. Még 1920-ban is csak kétmilliárdra becsülték az emberiség lélekszámát, ma viszont már közel nyolcmilliárdan vagyunk. 1975 óta megduplázódott a népesség.

De mi lesz, ha lelassul a népességnövekedés, netán csökkeni kezd az emberi populáció?

A fejlett országokban alaposan visszaesett a születések száma, és legfeljebb a hosszabb élettartam és a bevándorlás miatt nincs népességfogyás. Morland és a kanadai szerzőpáros egyaránt úgy véli, hogy a jólét globális növekedésének hatására a fejlett országokban is csökkenni fog a születések száma, és elkezdődik az elöregedés. Indiában és Kínában már mérhető a lassulás, az utóbbi esetében már 2.1, vagyis a stagnáláshoz szükséges szint alá esett a termékenységi ráta. Mindkét könyv vitatja az ENSZ előrejelzését, miszerint 2050-re tízmilliárdra nőhet az emberiség lélekszáma.

Ha a szerzőknek igazuk van, és valóban hamarosan tetőzik, majd pedig fogyni kezd a Föld népessége, annak súlyos társadalmi következményei lesznek – írja Karabell.

Jó hír, hogy a népességfogyás enyhítheti a globális felmelegedést. Kevesebb ember ugyanis kevesebbet fogyaszt és szennyez. Főleg, ha a népesség öregszik, hiszen az idősebbek kevesebbet fogyasztanak, mint a fiatalok.

Ami viszont ökológiai szempontból akár üdvözlendő is lehet, a gazdaságnak korántsem használ. A kevesebb fogyasztás miatt ugyanis vissza fog esni a kereslet és vele a termelés is. A szerzők biztosra veszik, hogy ez a GDP visszaesésével jár.

Nem számolnak vele, hogy ha csökken a születésszám, akkor kevesebb lesz a munkaképes egyén, ámde ha a fogyasztás visszaesik, akkor mégsem lesz hiány áruból és szolgáltatásokból, hacsak idősgondozóból és ápolóból nem. Akárhogy is, fogyó népesség mellett a termelés visszaesése nem feltétlenül jár az egyéni jólét csökkenésével.

Az elöregedést mindannyian megállíthatatlannak vélik és Karabell megjegyzi, hogy ez a most még növekedésben lévő fejlődő országok számára okozhat igazán nagy kihívást. A fejlett országok még csak-csak ellensúlyozhatják a népességfogyást a bevándorlók befogadásával, a szegényebbeknek azonban erre nem lesz lehetőségük, hacsak nem halmoznak fel kellő vagyont a népességnövekedés idején.

Az idézett kötetek szerzői úgy vélik, hogy a népességcsökkenés hatására a kapitalizmus csillaga is leáldozhat. Ha nincs növekedés, akkor nem érdemes befektetni, sőt megtakarítani sem. Nem számolnak azzal, hogy ha a népesség megfogyatkozna is, új technológiákkal ez esetben is a szokásosnál nagyobb haszonra lehetne szert tenni, vagyis a piaci versenyt, azaz a kapitalizmust ez korántsem ítélné halálra.

Forrás: Foreign Affairs / Metazin
(SBG Buddha - VilagHelyzete.com)